Térképek vs. Saci:)

Az utóbbi hónap a lakásfelújításról szólt nálunk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a pincétől a padlásig minden fel lett újítva kis házunkban, ami természetesen pakolással, selejtezéssel is járt. A polcom lepakolása közben találtam rá egy Krakkó térképre. Tavaly márciusban jártam ott. Ahogy rápillantottam erre a térképre, egyből eszembe jutottak a szép emlékeim, amiket a barátaimmal éltem ott át. Eszembe jutott ez a szép kis város, a kezdetleges márciusi meleg, de még az illatok is. Azonban ez elmondható minden olyan kis ország, vagy város térképéről, ahol jártam. Nagyon szeretek utazni, és igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy felfedezzem magamnak a világot. A mai napig mindig izgatottam készülök az utazások előtt, amihez nem csak az tartozik hozzá, hogy a fél szobámat bepakolom a bőröndbe (mégiscsak nőből vagyok na..:)), hanem útvonalat tervezek, megnézem a térképen, hogy merre megyünk, mit is kell megnéznünk, hova is megyünk pontosan, hiszen rólam tudni kell, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint azt, hogy nem tudom pontosan, hogy merre is vagyok.

A térképek egyébként nemcsak ilyen élményeket és emlékeket idéznek fel benne. Első emlékeim a térképekről mindenképp az általános iskola földrajz óráihoz köthető. Mindig izgatottan indultunk a szertárba, ahol azokat az óriási térképeket hoztuk ki. Ezt a részét szerettük a dolognak, azt már kevésbé, amikor szóbeli felelés volt, és előttünk tornyosult az óriási világtérkép és az aktuális felelő bajban volt, hogy hol is van az a bizonyos Aral-tó. A dolgozatokban lévő vaktérképekről pedig ne is beszéljünk, bár ezek az emlékek így jó 10-15 év távlatából azért megszépülnek…:). Jöhet is a kérdés, hogy kisebb koromban nem is láttam térképet? A válaszom az, hogy persze láttam térképet, de valahogy nem sokszor használtuk. Édesapám fejében van a térkép, szinte bárhova eljut térkép (és manapság GPS) nélkül is. Na és akkor itt is most gonoszan megjegyezném, hogy mindig is irigyeltem az ilyen embereket, hiszen én képes lennék bárhol eltévedni. Na jó azért bárhol nem, de nagyobb városokban és külföldön előfordulhat.Pont ezért is van a táskámban egy Budapest térkép (azért ez, mert mindennap itt vagyok), hiszen nincs olyan helyzet, amiből ne tudnék akár egy térkép segítségével is kimászni. Bér érdekes dolog ez. Idén 10 éve, hogy napi szinten járok be Budapestre. Ha kiraknának Csepelen és azt mondanák, hogy juss el Újpestre, biztos vagyok benne, hogy menne, de mégis, biztonságban érzem magam, ha ez a mini térkép nálam van.

Mindig is arról álmodoztam, hogy majd a saját kis lakásomban/házamban lesz egy világtérkép, amin piros pöttyökkel be fogom jelölni, hogy merre jártam már a világban, és mondjuk zölddel, ahova el szeretnék még jutni. Csak remélni tudom, hogy idős emberként, a piros pöttyök lesznek többségben, és a polcon fognak sorakozni azok a bizonyos térképek a nagyvilágból, amikre ha rápillantok talán gondolatban visszautazhatok azokra a helyekre…

Saci

Ti mit gondoltok erről a témáról? Rendszeresen használtok térképeket, vagy csak úgy mentek a nagyvilágba? :)

Képek forrásai: http://www.webresourcesdepot.com/free-vector-world-maps-collection/, http://planetgreen.discovery.com/travel-outdoors/summer-camping-hazards.html